Prológus

Figyelte, ahogy a lány az üres teremben táncol. A faltól falig érő nagytükör előtt billeget, majd kecsesen megfordult. A szeme csukva, sehonnan se szólt zene. A saját belső hangszereinek zenéjére táncolt. A fiú elmosolyodott. Lustán eltűrte aranybarna haját, ami égkék szemébe lógott. Haja szinte, már az ajtófélfa tetejét súrolta. Figyelte tovább, ahogy a lány körbetáncolja az üres termet. Bárcsak ő is ott lehetett volna! Imádta, mikor együtt táncol a lánnyal. Akkor végre hozzáérhetett. Erre a gondolatra grimaszolt. De ő tényleg imádta a lányt, ahogy van! Imádta az eszét, a kecsességét, hogy ha valami hülyeséget akart csinálni, Ő mindig közbeszólt, hogy ne.

A gyönyörű falfestményeket eltüntették, és minden gyakorló korlátot kivittek. Lehangolt volt a terem. Jövő héttől egy katonai előkészítőbe kell átmenniük, mivel az iskolát áttatarozzák. A White Queen - Balerina és táncos előkészítő becsukja a kapuit a tanév további részére. Az áthelyezés hamar történt meg. Pontosabban, mikor az iskola egyik korlátja beszakadt két növendék alatt. Két métert zuhantak, de csodával határos módon mindketten túlélték. A tatarozás nem várhatott.

A lány lassan meghajolt. Kecsessége a fiút gyakran hattyúra emlékeztette. Lassan kinyitotta zöld szemét, és egyenesen a fiú tekintetébe nézett. A fiú megtapsolta.

-          Bravó, bra’va! – oldalasan a lányra mosolyodott.

A lány meghajolt a fiú előtt és felemelkedett. Szőke haja kibomlott a táncos kontyból.

-          Mióta nézel, Troy? – hangja dallamosan csengett.

A fiúnak mostanában mindig megdobbant a szíve, ha a lány ilyen bájosan ejti ki a nevét.

-          Épp most érkeztem. Azt üzenik a munkások, ha nem akarsz nekik modellt állni a balerina faragásokhoz, akkor ideje lelépnünk. – fejével a folyosó vége felé biccentett, de testtartásával megmutatta, hogy nem akarnak annyira sietni. Derekát lazán az ajtófélfának döntötte.

A lány felnevetett. Már sok ideje barátok a fiúval. Pontosabban idén harmadik éve, amióta a lány a nagynénjével ideköltözött. Árva volt, és az anyai nagynénje fogadta magához, mikor egy tragikus balesetben meghaltak a lány szülei. Ő is az autóban volt, de ahhoz még elég kicsi, hogy fájjon neki az emlék. Csupán egy fekete lyuk tekintett vissza rá a szülei emlékeként. A lány nagynénje vezette az intézetet. Szigorú volt, főleg az unokahugával. Ő balett oktató volt, a gyermeket azután, hogy megtanult járni táncra oktatta. Mindenfélére. Balett, hip-hop, rocki. De legeslegjobban a balett fogta meg a lányt. Nagynénje legnagyobb örömére.

-          Menjünk. – kedvesen rámosolygott a fiúra.

Troy felegyenesedett, és meghajolva kiengedte a lányt a teremből. Végigmentek a kihalt termeken, elköszöntek az iskolától. Kifelé menet csak pár tanár és diák lézengett a folyosókon, a legtöbb felnőtt ember munkás volt.

Amint kiértek a nagyajtón elindultak a kollégium épülete felé, ami szemben állt egy park másik végén az iskolával.

-          Troy, te is izgulsz a másik iskola miatt? – kérdezte a lány a száját harapdálva.

Troy ilyenkor, mikor ezt csinálta legszívesebben magához húzta volna, és még a szuszt is kicsókolta volna belőle. De nem tehette. A lány csak barátként tekintett rá.

-          Adelaide, - sóhajtott Troy. Imádta kimondani a lány nevét. Ritkán becézte csak. – csak nem falnak fel minket elevenen.

-          De, megeshet. – nézett rá mosolyogva Adelaide a szeme sarkából. Majd megperdült. – Hiányozni fog a suli.

-          Csak pár hónap és a nyáriszünet, nem lesz olyan vészes. – A fiú a lányt nézte, nem az épületet.

-          Talán. – suttogta a lány a szélbe, ami meglibbentette a haját és az arcába fújta.

A szél a fiú felé édes málna, és vanília illatot sodort. Szerette volna a lányt, úgy, Istenigazából megízlelni. De félt, hátha összedönti így a barátságukat. Keze ökölbe szorult a gondolatra, hogy valamelyik katona srácnak megakad rajta a szeme. Akkor azt a napot is bánja, hogy megszületett.

Nem veszítheti el a lányt.

Nem lehet.

A lány már az övé.

Eközben a kiképzőben.... 

- A két Thomson lépjen előre!- harsogta Collins ezredes. 

A két említett személy egy lépést előre lépett a sorból. Nyíl egyenes háttal álltak az ezredes előtt.

- Igen uram?- kérdezték egyszerre, vagyis inkább kiáltották tökéletesen egyszerre.

- Maguk ketten fognak elmenni a nyápicokért az egyik terepjáróval! Holnap indulnak, készüljenek össze, a szükséges mennyiségű ételt és vizet a konyhások összerakják Önöknek! Ne feledjék, nem költöznek, csak a legszükségesebbeket vigyék magukkal! Ha nem térnek vissza 4 napon belül, maguk után küldök egy egységet! Holnap reggel pontban négykor indulnak! - Adta ki a parancsokat, és az utasításokat a tábornok, miközben kezeit háta mögött összekulcsolta, és határozott léptekkel s egyenes háttal mászkált fel alá a sor előtt.

- Igenis uram. – szalutáltak mindketten.

- Távozhatnak! –kiabálta Collins ezredes.

- Igenis uram! – kiáltotta tisztelettudóan az összes katona, majd mindenki elment a hálókörzetébe. Brooklyn és Jackson is elindult a saját háló körzetükbe.

- Kíváncsi vagyok ezekre a kis balett patkányokra. – nevetett Brooklyn miközben levette a terepmintás dzsekijét, ami alatt egy khaki színű atléta díszelgett.

- Azért nem kéne így beszélned róluk, hisz még nem is ismered őket. – kelt rögtön a táncosok védelmére Jackson.

- De ha egyszer azok? Kis puhányok. Fogadni mernék, egyik se tud levenni egy embert se, ha kitörne a háború, semmire se mennének a kis tütüjükkel és a kis kecses mozdulataikkal. – kezdte védeni saját magát a lány. Brooklyn egy arrogáns, bunkónak mondható lány volt, ellentétben bátyjával, aki egy kedves és segítőkész, udvarias fiatalember volt. De sokak szerint, így egészítették ki egymást, mint a Jin és Jang. Brooklyn volt az egyetlen nő ebben a táborban, a konyhásokon és a takarítókon kívül. A nevelőapjuk volt az egyik százados a táborban. Miután nevelőanyjuk meghalt, kénytelen volt Bone százados magához venni őket a táborba. Vér szerinti szüleik elhagyták őket. Így esett hát, hogy a fiatal 17 éves lány katona lett bátyjával együtt.  Brooklyn nem bánta ezt hisz kiskora óta úgy nevelte nevelőapja, mint egy fiút. 6 évesen a lány már tudta kívülről az összes fegyver nevét, és összeszerelési útmutatóját. 14 évesen már tudott bombát hatástalanítani, és különböző fegyverekkel lőni, emellett elsajátította a rejtőzködés különböző fortélyait. Thomas is hasonlóan fejlődött, azzal a különbséggel, hogy ő jobb volt a túlélésben, és a fedezésben, s gyorsabban is futott. Természetesen a fizikuma is nagyobb volt, mint húgának, mily meglepő, de Brooklyn sem panaszkodhat, hisz sok férfiú megirigyelné azt a kitartást, s erőt, amit ez a kis test rejt.

 - Na, mindegy jó éjt Jackson. Holnap hajnali fél háromkor az ebédlőben találkozunk. – köszönt el Brooklyn bátyjától, s bement szobájába. Mindketten összepakolták már este a hátizsákjukba a cuccaikat. Egy pár váltó ruhát, tisztasági dolgokat, egy kis zsebkést, és egy doboznyi lőszert is elraktak a táskájukba, majd az ágyuk mellé rakva, ahol még egy Ak471-es is volt. Miután lezuhanyoztak s átöltöztek nyugovóra tértek, hisz holnap hajnalban kell felkelniük.

* Hai kadétok és balerinák^^
Meg érkeztünk a prológussal réméljük tetszett nektek ha igen hagyjatok nyomot ha gondoljátok. Építő kritikát elfogadunk szívesen ^^ Jövő héten érkezünk az első részekkel 
 reméljük felkeltettük az érdeklődéseteket.
Midori ezredes lelép ^^ *